CALVINO, Italo [e. kálvinó] (Santiago de las Vegas, 1923. 10. 15.) olaszíró, novellista, regényíró. A hómódu San Remo-I olasz családból származó fiatalember döntő élményét az antifasiszta partizánháború adta meg: C. 1943 őszétől kezdve a felszabadulásig az északolasz hegyekben küzdött a német megszállók ellen. A torinói egyetemen bölcsészdiplomát szerzett, és a torinói Einaudi-cég lektora lett. 1957-ben világnézeti, írói válsága nyomán szakított az olasz komunista párttal. Első regénye a felszabadító harcot, egy fiatalembernek az ösztönös lázadástól a politikailag iskolázott forradalmi harcig terjedő fejlődést ábrázolja: Il sentiero dei nidi di ragno (1947) [A pókfészkek ösvénye, 1957]. Második könyvének novellái egyrészt A pókfészkek ösvényében ábrázolt világot szélesítik a neorealizmus híveként, másrészt a felszabadult Itália társadalmi gondjait, kisemberek, munkások, napszámosok létért vívott küzdelmét mutatják be mély rokonszenvvel, hunamizmussal: Ultimo viene il corvo (1949) [Végül arra száll egy holló, 1959]. E művei után érdekes kitérő következik: hosszú evekre népmesék gyűjtésébe kezd: Fiable iatliane (1956) [Olasz népmesék, 1960; Az aranyszájú számadó, 1963], és részben ezek hatására, részben az olasz irodalomtól ® BONTEMPELLI óta nem idegen, az ő hatását mutató stilisztikai eszközökkel meseregényeket írt. Három meseregénye külön is, közös kötetben is gyűjtve is megjelent: I nostri antenati (1960) [Eleink, 1964]. E meseregényeivel párhuzamosan az olasz értelmiség és a civilizáció válságát boncolgatja elbeszéléseiben - pl. La nuvola di smog (1960) [A szmogfelhő, 1972] -, egyre fanyarabb, keserűbb, már-már fekete humorral. C. a társadalom fontos kérdései iránt vááltozatlanul érdeklődik, de pályájának jelenlegi szakasza annak a teljes elhallgatásig súlyosbodó zsákutcának lehetősgével is fenyeget, amelybe két nemzedékkel korábban Bontempelli is betévedt. - T. M.: Le cosmicomiche (1965) [Kozmikomédia, 1971] elb.; Ti con zero (1967) [Té nullával]; Il castello dei destini incrociati (1973) [Az egymást keresztező sorsok kastélya] elb.

Nemeskürty István

[Világirodalmi kisenciklopédia - I. kötet; Gondolat, Budapest 1978. 190. o.]


Aurin fantázia-irodalmi és -művészeti honlap
Utolsó változtatás: 2005. október 30.
e-mail, 1996-2005.