Angela Carter

A FARKASEMBER



Északi vidék; hideg az idő, hidegek a szívek.
    Hideg; vihar; vadállatok az erdőn. Nehéz élet ez. Házaik fából épülnek, belül sötétek és füstösek. Csöpögő gyertya mögött a szüzet ábrázoló kezdetleges ikon áll, egy disznócomb fölfüggesztve füstölődik, egy füzér száradó gomba. Ágy, szék, asztal. Nyers, tömör, szegény életek.
    Az ördög e felföldi erdőlakóknak oly valóságos, mint te vagy én. Sőt; minket nem láttak, még csak azt sem tudják, hogy létezünk, de az ördögöt gyakorta megpillantják a temetőkben, a halottaknak azokon a sivár és megindító településein, ahol az elhunytak naív stílusú arcképei jelölik a sírokat, és nincs virág, amit le lehetne tenni eléjük, arra nem nő virág, ezért apró, fogadalmi ajándékokat tesznek ki, kis cipókat, néha egy süteményt, melyért a medvék cammogva jönnek ki az erdő széléről, hogy elcsenjék. Éjfélkor, különösen a Walpurgis-éjen, az ördög pikniket rendez a temetőben, és meghívja a boszorkányokat; akkor kiássák a friss hullákat, és megeszik őket. Bárki megmondhatja.
    Az ajtókon foghagymafüzérek tartják távol a vámpírokat. Egy kék szemű gyereknek, aki a Szent Jánost megelőző nap éjjelén, lábbal előre született, jóstehetsége lesz. Amikor fölfedeznek egy boszorkányt - valami öregasszonyt, akinek érik a sajtja, mikor a szomszédaié nem, egy másik öregasszonyt, akinek fekete macskája - ó, az aljas! - állandóan követi őt mindenhová, levetkőztetik a vénasszonyt, megkeresik a jegyeket, a létszám fölötti mellbimbót, melyből meghitt barátja szopik. Hamarosan megtalálják. Aztán megkövezik, hogy belehal.
    Tél és hideg idő.
    Menj és látogasd meg a nagymamát, aki megbetegedett. Vidd el neki a zabpogácsát, amit a kemencében sütöttem, meg a kis bödön vajat.
    A jó gyermek úgy tesz, ahogy anyja parancsolja - öt mérföld gyaloglás az erdőn át; le ne térj az ösvényről, a medvék a vaddisznó, az éhező farkasok miatt. Tessék, itt van apád vadászkése; tudod, hogy kell bánni vele.
    A gyermeknek volt egy koszos irhakabátja a hideg ellen, túl jól ismerte az erdőt, hogy féljen tőle, de állandóan résen kellett lennie. Amikor a farkas dermesztő üvöltését meghallotta, elejtette az ajándékokat, megmarkolta a kést, és a bestia felé fordult.
    Hatalmas példány volt, vörös szemmel és csurgó, őszes pofával; a hegylakó gyermekének kivételével mindenki szörnyethalt volna a látványtól. A torkára vetette magát, ahogy a farkasok szokták, de a lány nagyot csapott rá apja késével, és lehasította a jobb első mancsát.
    A farkas nagyot nyelt, szinte zokogott, amikor felfogta, mi történt vele; a farkasok kevésbé bátrak, mint amilyennek látszanak. Vigasztalanul vonszolta el magát a fák között, ahogy három lábon tudta, vércsíkot hagyva maga után. A gyermek kötényében tisztára törölte a kés pengéjét, becsavarta a farkas mancsát a konyharuhába, melybe anyja a zabpogácsát csomagolta, és tovább ment nagyanyja háza felé. Hamarosan olyan sűrű hóesés indult, meg, hogy betakarta az ösvényt, minden lábnyommal, csapással és szaggal egyetemben.
    Látta, nagyanyja olyan beteg, hogy ágyában feküdt és nyugtalan álmába merült, úgy nyöszörgött és reszketett, hogy a gyermek rájött, láza van. Megérintette a homlokát, sütött. Kirántotta kosarából a konyharuhát, hogy hideg borogatást készítsen az öregasszonynak, és a farkasmancs a padlóra hullott.
    De immár nem farkas mancsa volt. Kéz volt, csuklóból levágott, munkában megkérgesedett és öregségtől szeplős kéz. Karikagyűrű volt a gyűrűsujjon és bibircsók a mutatóujjon. A bibircsókról ráismert nagyanyja kezére.
    Visszahajtotta a takarót, ám az öregasszony erre fölébredt, harcolni, lármázni és rikácsolni kezdett, akár egy megszállott. De a gyermek erős volt, és fel volt fegyverkezve apja vadászkésével; sikerült elég hosszú ideig lefognia nagyanyját ahhoz, hogy lássa láza okát. Véres csonk volt ott, ahol jobb kezének kellett volna lennie, már üszkösödött.
    A gyermek keresztet vetett, és oly hangosan kiáltott, hogy a szomszédok meghallották és betódultak. Azonnal felismerték a kéz bibircsókjában a boszorkány mellbimbóját; pendelyben, ahogy volt, botokkal kergették ki az öregasszonyt a hóba, öreg testét egészen az erdő széléig verték, és kövekkel hajigálták, míg holtan össze nem esett.
    A gyermek ezentúl nagyanyja házában lakott; szépen fejlődött.

Greskovits Endre fordítása



A farkasember
A mű eredeti címe: The Werewolf

A szöveg elektronikus átirata az alábbi kiadás alapján készült:
Angela Carter: A farkasember; in: A kínkamra és más történetek; Bp., Európa, 1993. 189-192. o.
Aurin fantázia-irodalmi és -művészeti honlap
Utolsó változtatás: 2005. október 30.
e-mail, 1996-2005.